Pontos vágógeometria, amelyet a öntöttvas alkalmazásokhoz optimalizáltak
A keményvas fúrására szolgáló kobaltfúrók vágógeometriája speciális tervezési jellemzőket tartalmaz, amelyek optimalizálják a teljesítményüket ezzel a kihívást jelentő anyaggal való munkavégzés során, így biztosítva a pontos furat helyzetét, az hatékony forgácseltávolítást és kiváló felületminőséget. A legjellegzetesebb geometriai jellemző a 135 fokos elválasztott csúcskonfiguráció, amelyet általában minőségi kobaltfúróknál alkalmaznak keményvas fúrására. Ez a szög eltér a szokásos, általános célú fúróknál alkalmazott 118 fokos csúcstól, és különösen előnyös a keményvas fúrásához. A meredekebb csúcsszög csökkenti a furat kezdéséhez szükséges tolóerőt, így a fúró könnyebben behatolhat a kemény keményvas felületbe anélkül, hogy elcsúszna vagy „sétálna” a munkadarabon. Ez az önmagát központosító tulajdonság különösen értékes a pontosságot igénylő feladatoknál, mivel sok esetben megszünteti a középpontozás szükségességét, és biztosítja a pontos furathelyzetet. A keményvas fúrására szolgáló kobaltfúrókba beépített elválasztott csúcs-kialakítás tovább javítja a kezdés pontosságát úgy, hogy a vésőél két éles vágóponttá válik. A hagyományos vésőélek inkább tolják, mint vágják az anyagot, ami súrlódást és hőfejlődést okoz, és túlzott nyomásra van szükség a fúrás megkezdéséhez. Az elválasztott csúcs-módosítás ezt a nem vágó területet hatékony vágófelületté alakítja, amely azonnal kapcsolódik az anyaghoz, így akár 50%-kal csökkentve a szükséges tolóerőt, miközben javítja a furat pontosságát. A keményvas fúrására szolgáló kobaltfúrók hornyainak geometriáját gondosan tervezték úgy, hogy egyensúlyt teremtsenek a forgácseltávolítás hatékonysága és a szerkezeti szilárdság között. A spirális hornyoknak elegendő csatornát kell biztosítaniuk a keményvas forgácsainak eltávolításához, amelyek töredezettek és ridegek, ellentétben a lágyabb anyagokból keletkező hosszú, fonalszerű forgácsokkal. A minőségi kobaltfúrók keményvas fúrására szolgáló hornyainak kialakítása biztosítja, hogy ezek a forgácsok hatékonyan távozzanak a furatból, anélkül, hogy összezáródnának vagy eldugulnának – hiszen ez túlzott hőfejlődést és potenciálisan a fúró törését eredményezheti. A fúró közepén futó szerkezeti gerinc (web) vastagságát úgy optimalizálták, hogy maximális szilárdságot biztosítson anélkül, hogy feleslegesen növelné a fúrás során szükséges tolóerőt. A keményvas fúrására szolgáló kobaltfúrók általában fokozatosan vastagodó gerinccel rendelkeznek a fogantyú felé haladva, így a feszültségkoncentrációs területeken biztosítva a szilárdságot, miközben fenntartják a vágóhatékonyságot a csúcsnál. A vágóélek mögött kialakított szabad tér-szögek (relief angles) egy másik kritikus geometriai tényező, mivel a vágás szabad mozgását kell biztosítaniuk, ugyanakkor elegendő támasztást is nyújtaniuk kell magának az élnek. A megfelelően tervezett keményvas fúrására szolgáló kobaltfúrók szabad tér-szögei megakadályozzák a súrlódást és a hőfejlődést, miközben megőrzik az él szilárdságát, így ellenállnak a repedéseknek akkor is, ha a keményvasban lévő kemény zárványokba ütköznek.
EN
